Vázunk védelmében – a csontritkulás megelőzése

Mi a közös a csípőtájban, a csigolyában és a csuklóban? Nemcsak a kezdőbetű, hanem az is, hogy ez a három csonttörés a leggyakoribb szövődménye a csontritkulásnak. Magyarországon évente 30000 csigolyatörés, 14-15000 csípőtáji törés és 30000-nél több csukló és kartörés fordul elő.

Oszteoporózis – csontritkulás
Csontritkulás okai
Csontirtkulás diagnózisa
Oszteoporózis megelőzése
Aktuális állapot vizsgálata

A csontritkulásról röviden

Csontritkulásban a csontok szerkezete megváltozik, gyengül és a törékenysége fokozódik. Nagyon gyakran kis behatásra vagy akár spontán is kialakulnak törések, melyek következménye csökkent mozgáskészség és krónikus fájdalom. A betegség neve – oszteoporózis – a csontok lyukacsosságára, porózusságára utal.

Az oszteoporózis okai

A csontritkulás kialakulhat alacsony csonttömeg vagy fokozott csontvesztés miatt. A csontvesztés nőkben különösen a menopauza után gyorsul fel, mikor az ösztrogén szint csökken. Számos egyéb állapot, betegség vagy gyógyszermellékhatás vezethet csontritkuláshoz, például az anorexia, az alkoholizmus, a vesebetegségek, a hipertireózis, kemoterápia, a protonpumpa gátlók és a glukokortikoidok tartós alkalmazása is elősegíti kialakulását. Az alacsony testsúly, a dohányzás és a fizikai inaktivitás is rizikófaktor.

Csontritkulás kivizsgálása

Az oszteoporózis diagnózisát képalkotó vizsgálattal, úgynevezett DEXA méréssel (kettős energiájú röntgensugár elnyelődés alapján) lehet megállapítani. Általában a combnyak, a csukló vagy a csigolyák csontsűrűségét mérik és viszonyítják a fiatal felnőttkori, illetve a nemben, korban illesztett paraméterekhez. Ha ezt a viszonyított érték a fiatalkoritól 2,5 SD értéknél nagyobb arányban tér el a negatív irányba, csontritkulás áll fenn. A csontritkulás előfordulása nagyon gyakori. Az 50-es éveikben járóknál már kb.15%, a kor előrehaladtával egyre nő az érintettek aránya, 80 év felett már csaknem 70%-os. A nőknél négyszer gyakoribb, mint a férfiaknál.

Megelőzés

A csontritkulásra is igaz, mint a legtöbb betegségre, miszerint megelőzni sokkal könnyebb, mint gyógyítani. A megfelelő táplálkozás már gyermekkorban elengedhetetlen a csontok egészséges fejlődéséhez. A megfelelő kálcium, foszfát és D-vitamin bevitel kiemelt fontosságú. Emellett a csontátépülés mechanikai ingere, a fizikai aktivitás és az izmok erősítése is szükséges az ép mozgásszervek kialakulásához. A cél az, hogy kb. 30 éves korra akkora „csúcs csonttömeg” alakuljon ki, hogy abból a fiziológiás vesztés mellett is maradjon annyi, hogy patológiás törések ne alakuljanak ki.  A prevenció másik fontos szempontja a csontritkulást okozó gyógyszerek lehetséges mellőzése. Az alkohoholfogyasztás és a dohányzás elhagyása, a mozgásban gazdag aktív életmód kialakítása a megelőzésben és a kezelésben egyaránt fontos. Ezeket az életmódban gyökerező lehetőségeket már fiatal korban tudatosítani kell, mert ha beépül az életvitelbe, javítja a gyakorisági statisztikát és az időskori életminőséget is, nem beszélve a törések kezelésére fordított társadalombiztosítási kiadások mérsékléséről.

Hogy mit tehetünk még csontjaink védelmében? A megelőzés mellett a korai felismerés is segít a szövődmények elkerülésében. Ennek érdekében az időszakos szűrővizsgálatokon való részvétel feltétlen ajánlott az ötven feletti korosztály részére, illetve azoknak, akik az alapbetegségük vagy gyógyszeres kezelésük miatt a veszélyeztettek közé tartoznak. A képalkotó vizsgálatok mellett segíthet a laboratóriumi szűrés is. Bár nincs egyetlen olyan mérés, mely a vérmintában megmondja, fennáll-e a csontritkulás vagy sem, a csontképzés és csontlebontás „alapanyagainak és melléktermékeinek” monitorozásával felderíthető számos rendellenesség vagy hiányállapot.

Csontanyagcserénk aktuális állapotának vizsgálata

Csontjaink az aktuális terhelési irányvonalaknak megfelelően állandóan átépülnek. Ez azt jelenti, ahol nem szükséges erősítés, ott az oszteoklasztok által vezérelt  csontbontó folyamatok kerülnek túlsúlyba, ahol pedig fokozott terhelés éri a csontvázat, ott az oszteoblasztok segítségével a  felépítő folyamatok dominálnak. Ezek által kalcium, magnézium, foszfát és kisebb arányban egyéb szerves és szervetlen anyagok épülnek be a rostok közé. Tehát az előbbiek megfelelő szintje alapvető fontosságú. Egészséges csont csak megfelelő D-vitamin ellátottság mellett képződik. Ezen az égövön a nyári időszak kivételével a legtöbb ember pótlásra szorul belőle, ezért érdemes a D-vitamin szintet ellenőriztetni. A kalcium szintet szabályzó két másik hormon, a pajzsmirigyből származó, kalcium szintet csökkentő kalcitonin és a mellékpajzsmirigy eredetű, kalcium szintet emelő parathormon mérése nemcsak a kalciumháztartás ellenőrzése miatt fontos, hanem számos más endokrin betegségre is fény deríthet amellett, hogy az izomműködést és a csontszerkezet állapotát alapvetően befolyásolja, ha tartósan eltérnek a kívánatostól. A kalcium háztartás megítélésében nagy segítség a vizeletben ürülő mennyiség, melyet a vizelet kalcium/kreatinin hányadosával jellemezhetünk. Ez például rámutathat a fokozott vesztésre, vagy a visszatérő vesekövesség veszélyére is. Az oszteokalcin a csontképző sejtek működésének indikátora. Fokozott oszteoblaszt aktivitás jele, ha emelkedett a szintje, illetve a csontritkulás kezelésében jó terápiás választ jelez a növekvő érték.  A kollagén hasítási termék béta crosslaps pedig a csontlebontás jelzője és az oszteoklaszt aktivitással arányos a vérben. A csont eredetű alkalikus foszfatáz enzim szintje szintén jelzi a csontanyagcsere aktivitását. Szintje a sikeres terápia során szintén csökken.

Ezekkel a vizsgálatokkal komplex képet nyerhetünk csontanyagcserénk aktuális állapotáról, az esetleges hiányállapotokról illetve a szabályzást végző szervek működéséről. A korai felismerés mindenképpen jobb prognózissal párosul, ami sokszorosan megtérül az életminőség fenntartása, illetve a romlás megelőzése szempontjából.

dr. Papp Enikő