Menopauza, meddőség – Anti Müllerian Hormon (AMH)

Az Anti-Müllerian-Hormon (AMH) a petefészekben termelődik, a még érés előtt álló kis tüszők termelik.Az AMH szint ismeretének tükrében, akár már 20 évesen megtudhatja, hogy mikor várható Önnél a menopauza, de ha később, pl. :35. év felett szeretne gyermeket vállalni, akkor is érdemes elvégeztetni a vizsgálatot. Miért és milyen esetekben lehet fontos az AMH szint ismerete?

Anti-Müllerian Hormon jelentősége
Mikor lehet fontos AMH mérése?
Anti-Müllerian Hormon szerepe a gyermekvállalásban
Autoimmun pajzsmirigybetegség
Serdülőkori anovuláció (menstruáció elmaradása)
PCO szindróma
Daganatok

 Az Anti-Müllerian-Hormon jelentősége

  • a hormonszint jól jelzi a petefészek működését
  • információt nyújt a „petefészek petesejt-tartalékáról” és a stimulálhatóságáról
  • megmutatja a petefészek follikulus (tüszők, melyek mindegyikében egy megtermékenyítetlen petesejt van) készletét és azok minőségét
  • informál a petefészek öregedéséről, működőképességének szűküléséről
  • fontos szerepet játszik az embrió nemi differenciálódásában

Az AMH szintet befolyásolhatja: a testsúly, a dohányzás, a D-vitamin-szint, fogamzásgátlók, az autoimmun betegségek (pajzsmirigy autoimmun betegségei, szisztémás autoimmun betegségek)

Az AMH mérése fontos lehet

  • Gyermekvállalás esetén (A meddőség laboratóriumi kivizsgálásáról bővebben itt olvashat)
  • Autoimmun pajzsmirigybetegségben
  • Serdülőkori anovuláció (menstruáció elmaradása)
  • Menopauza
  • PCO szindróma
  • Daganatok

Szerepe a gyermekvállalásban

Az Anti-Müllerian-Hormon a petefészkek által termelt hormon. Nőkben az életkor előrehaladtával egyre kevesebb a petesejtek mennyisége. Ezzel párhuzamosan a vér AMH szintje szintén csökken. Az AMH-szintek a prepubertás fejlődés időszakában alacsonyak, a pubertás korai szakaszában emelkednek, a platót 20−25 éves korban érik el, majd a menopausa idejére kimutathatatlan értékre csökkennek. Gyakorlatilag a harmincas éveik közepétől a nők termékenysége jelentősen csökken, ám ennek mértéke és időpontja igen eltérő lehet.

Autoimmun pajzsmirigybetegség

A pajzsmirigy működési zavarok is okozhatnak menstruációs zavarokat.

Menstruációs zavarokról az alábbi tünetek alapján beszélhetünk:

  • az erős vérzés 24 óránál hosszabb,
  • szabályos ugyan, de 7 napnál hosszabb,
  • a periódusok rövidebbek 21 napnál,
  • 3 hónapnál hosszabb ideig kimaradnak,
  • ismételten és szokatlanul fájdalmasak és görcsös jellegűek.

A szabálytalan ciklusok, a vérzések kimaradása, illetve fokozott vérzés esetén felmerül az autoimmun pajzsmirigy betegség, mely okozhatja a petefészek csökkent működését.
A perimenopauza (egy hormonális állapot, mely 10 évvel a menopauza előtt kezdődhet) következtében is jelentkezhetnek hasonló tünetek. Ezért a tünetek jelentkezésekor érdemes az általános vizsgálatokon kívül egyéb laborvizsgálatokat is elvégeztetni:

  • pajzsmirigy működését, a TSH-n kívül a perifériás hormonok (fT3-fT4  is!) szintjét,
  • az esetleges autoimmun betegség fennállását,
  • az elhízás fokát (ha van), vércukor és az inzulin szintjét.
  • a menstruációs ciklus jellegét, az ösztrogén és progeszteron mellett az FSH és az AMH értékét.

A pajzsmirigy működési zavarairól bővebben az „Anyagcserénk védelmezője: a pajzsmirigy” cikkünkben olvashat.
A legújabb kutatási eredmények alátámasztják, hogy az autoimmun pajzsmirigybetegség is okozhatja a korai petefészek öregedését.

Serdülőkori anovuláció (menstruáció elmaradása)

A serdülőkori menstruációs ciklusok szabálytalanabbak lehetnek, mely szerint a menarche ( első menstruáció ) utáni időszakban ritkábbak, a rendszeres ovulációs aktivitás kialakulásáig. A ciklusok többsége 21−45 napos már a menarchét követő első évben is. Ezen időszakban bizonyos fokú ingadozó ciklus még elfogadható, hiszen az csak kb. 18-19 éves korban vesz fel egy viszonylagos állandóságot. Ezt a hormonális szabályozás ingadozása, majd fokozatos stabilizálódása miatt van.
1 – 1, 5 évvel a menzesz megjelenése után: a 21 napnál nem rövidebb, és a 38 napnál nem hosszabb ciklusokat tartjuk élettaninak.
A szabálytalan ciklusok mértékének elfogadhatóságáról keringő tévhitek következtében, sokan évekig várnak a ciklus rendeződésére, anélkül, hogy konzultálnának szakemberrel.

PCO szindróma

A meddőség oka lehet a policisztás ovárium szindróma, mely egy hormonális – és komplex anyagcserezavar. Háttérben állhatnak örökletes tényezők, valamint az inzulinrezisztencia is.
Bővebben az inzulinrezisztenciáról: Inzulinrezisztencia tünetei, vizsgálata, kezelése
Ez nem egy betegség, hanem inkább egy állapot, a tünetek széles skálájával. Az AMH szint a PCO szindróma diagnózisában is hasznos segítséget nyújt – ebben az esetben emelkedett értéket mérünk. Hazánkban mintegy félmillió nőt érint.

PCO szindróma tünetek/panaszok:

  • férfias jellegű hajhullás a fejtetőn
  • vékony szálú, zsírosodó haj, hajhullás
  • intenzív szőrnövekedés: bajusz, pajesz
  • aknék az áll vonalában, zsíros bőr,
  • barnás elszíneződés nyakon: elöl-hátul, hónalj környékén
  • pattanások a vállon, háton
  • derékon megjelenő úszógumi
  • rendszertelen menstruáció
  • megnagyobbodott petefészek, sok kis ciszta a petefészekben
  • kontrollálatlan édességvágy, fokozott éhségérzet, depresszióra való hajlam, hízékonyság/vagy kifejezetten soványság, teherbeesési nehézségek, hajlam a terhességi cukorbetegségre.

A tünetek nem törvényszerűek, egyénenként változhatnak.

A legjellemzőbb három tünet csoport, melyekből kettő jelenléte esetén már ajánlott a vizsgálat:

  • rendszertelen menzesz (22 napnál rövidebb vagy 35 napnál hosszabb ciklus), vagy a ciklus teljes hiánya, vagy a folyamatos és gyakori vérezgetés
  • a petefészkekben sok apró ciszta, melyek szőlőfürt-szerűen helyezkednek el
  • „férfias” tünetek: erőteljes hajhullás, hajritkulás; pattanásos bőr főleg állvonalban, háton, dekoltázson; intenzívebb szőrnövekedés (pajesz, bajuszka, esetleg mell és köldök környéke, végtagok); hasra történő hízás.

Daganatok

Az AMH szint mérése informatív azokban a nőkben is, akiknél rosszindulatú betegség miatt gyermekkorban vagy később petefészket károsító kezelés történt.

Az Anti-Müllerian-Hormon-szint mérése jelenleg a társadalombiztosító által nem finanszírozott vizsgálatok között szerepel.

A laboratóriumi vizsgálat önmagában soha nem elegendő valamely betegség, vagy elváltozás megállapítására. Minden esetben szükség van a páciens kórelőzményeinek ismeretére, ezért a szakorvosi – jelen esetben a nőgyógyászati – konzultáció elengedhetetlen.

Dr. Sátori Anna, Makádi Liza

Vizsgálatra jelentkezés

AMH szint mérése